LizaésLaura

Olyan érzés volt, mintha valaki belevágott volna egy bőrfocit a gyomromba. Még senki nem vágott bőrfocit a gyomromba, így igazából nem tudom milyen érzés lehet, de ilyennek képzelem. Ezek a gondolatok persze nem békésen vonultak végig a fejemben, hanem a pánik robbantotta ki őket…

Laurára néztem. Még mindig aludt. Tegnap, miközben azt magyaráztam neki, hogy milyen nagy szükségem van rá, a támogatására, a jelenlétére – elaludt. A kanapén hevert, hason, fejét könyökhajlatába fúrva. Arca nem látszott, csak dús, mogyoróbarna haja terült szét, vállait is…

- Nem Liza, ez most nem fog össze jönni, tényleg sajnálom, de a konferencián muszáj ott lennem, hiszen mi szervezzük, emlékezz vissza, tudod te is mivel jár egy ilyen! – magyarázkodtam. Ha arra tippeltek, hogy miután írtam egy nyugodt hangvételű választ Liza pszichopata sms-ére,…

Leroskadtam az étkező asztal melletti padra. - Gyertek ide, és egyétek meg a vacsorátokat, legyetek szívesek. – mormoltam magam elé. Szerencsére kivételesen nem kellett megismételnem a kérésemet, hamarosan három gesztenyebarna üstökű fejecske nézett rám a gőzölgő zöldborsó…